Egy macskamániás grafomán könyvélményei

JOËL DICKER – A BALTIMORE FIÚK

2017. október 21. - szofisztikaltmacska

dsc_0039.jpgKissé elfogult vagyok Joël Dickerrel, mert annak idején, amikor a kezembe került az első magyarul megjelent könyve, Az igazság a Harry Quebert ügyben, akkor nagyjából egy nap alatt kiolvastam a közel 700 oldalas monstrumot – emlékszem mennyire elképesztett, hogy ilyen sebesen pörögnek az oldalak, mert gyorsan olvasok ugyan, de ez még nekem is meglepő volt. Nagy mesemondó ez a Dicker, képes a puszta kezével kinyúlni a lapok közül és berántani bennünket történetbe, éppen ezért vártam annyira, hogy magyarul is kiadják végre A Baltimore fiúkat. Idén nyáron szerencsére meghallgatásra talált az imám.

DSC_0046.NEFAz elbeszélő – akár csak a Harry Quebert könyvben –  ezúttal is Marcus Goldman, a sikeres fiatal író, aki az új könyve megírásához átteszi a székhelyét New Yorkból a napfényes Boca Ratonba. Írni megy Floridába, de egyúttal a családja története is felidéződik benne, hiszen imádott nagybátyja itt töltötte élete utolsó éveit.
Megismerjük Marcus és unokatestvére, Hillel közösen töltött gyerekkorát. Hozzájuk csatlakozik nem sokkal később a baltimore-i Goldmanokhoz befogadott fiú, Woody. Ők hárman lesznek az elválaszthatatlan Baltimore fiúk, akik mindig, mindenben számíthatnak a másikra és testvérként szeretik egymást. Marcus szerényebb körülmények között élő montclairi és Hillelék fényűző baltimore-i családja között ég és föld a különbség, de a történet végére kirajzolódik, hogy a dicsőség és a gazdagság csak egy múló állapot. Marcus visszaemlékezéseiből szép lassan feltárul előttünk a két ágra szakadt Goldman család története, a baltimore-i Goldmanok tündöklése és bukása, és az út a végső Tragédia felé.
Össze-vissza ugrálunk az időben, hol a kilencvenes években, hol a kétezres évek elején, máskor a jelenben (2012) járunk, de ez a sűrű váltás egyáltalán nem akasztja meg az olvasást, Dicker úgy rakja össze a történetet, akár egy óriási puzzle-t, minden darabka tökéletesen illik a képbe.

Sokan valami értelmet próbálunk adni az életünknek, de az életünknek csak akkor van értelme, ha képesek vagyunk elérni, hogy három dolog beteljesüljön a sorsunkból: szeretetet adni, szeretetet kapni, és megbocsátani. Minden más csak időfecsérlés.

Kellett egy kis idő, amíg leülepedett bennem a történet és össze tudtam szedni a gondolataimat ahhoz, hogy írjak is róla, mert őszintén szólva, rég érintett már meg ennyire egy  könyv. Lehet, hogy csak éppen olyan időszakban olvastam, amikor érzékenyebb volt a lelkem, de úgy éreztem, hogy A Baltimore fiúk minden sora át van itatva szomorúsággal. Bevallom, nem teljesen arra számítottam, amit végül kaptam. Én balga, az író első könyvéből, és a ködös fülszövegből kiindulva valami izgalmas krimi-szerűségre fentem a fogam, ehelyett egy keserédes történet kerekedett barátságról, szövetségről, családról, irigységről, árulásról és hazugságról.

DSC_0324Kicsit szappanopera-szerű volt, hogy szinte minden szereplő tökéletes, sikeres és híres lett, gondolok itt a világhírű énekesnővé váló Alexandrára, az ismert íróvá érő Marcusra, Woodyra, aki az NFL nagy reménysége, Hillelre, aki sokkal okosabb mint bárki a kortársai közül, Saul bácsira, aki mindig, minden ügyét megnyeri és Alexandra apjára, aki egy csapásra milliomos lesz. Ennek dacára a karakterek rendkívül elevenek és árnyaltak, a Hillel és Woody között lévő kapocs pedig szinte kézzel foghatóan érzékelhető. A feszültség lassan adagolt, a kezdeti, gyermekkort végigkísérő (látszólagos) idilltől eljutunk a felszín alatt fortyogó indulatok kitöréséig és a teljes szétesésig, a visszemlékezést pedig a jelen történései szakítják meg. A Baltimore fiúk rámutat, hogy a múltban élni nem érdemes, az elfojtott féltékenység és viszály pedig még a legszeretetteljesebbnek tűnő kapcsolatban is jelen lehet.

Bár ez a könyv nem csúszott olyan gyorsan, mint vártam, teljesen elvesztem ebben a történetben – megdöbbentett, megríkatott, megnevettetett, Saul bácsiért pedig a szívem szakadt meg. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az idei év egyik legjobb olvasmánya lett számomra. Dicker tényleg fantasztikusan tehetséges író, szívből remélem, hogy kapunk még belőle.
És hogy kinek ajánlom A Baltimore fiúkat? Mindenkinek.

Hogy miért írok? Azért, mert a könyvek erősebbek, mint az élet. Szebben nem is lehetne visszavágni az életnek, mint egy könyvvel.

öttappancs

Joël Dicker – A Baltimore fiúk
Eredeti cím: Le Livre des Baltimore
Kiadó: Libri
Fordító: Pacskovszky Zsolt
Puhatáblás, 536 oldal
Megjelenés éve: 2017


img_9746A SZERZŐRŐL
Joël Dicker svájci író 1985-ben született Genfben, regényeit franciául írja. Az egyetemen jogot tanult. Nagyon korán elkezdett érdeklődni az írás iránt. Gyermekkorában minden nyarat New Englandben töltött, ezért ismeri ennyire az amerikai miliőt. Az igazság a Harry Queber ügyben című regénye számos díjat elnyert, harminc nyelvre fordították le, jelenleg pedig filmet forgatnak belőle, Patrick Dempsey főszereplésével. A Baltimore fiúk a harmadik regénye.

A bejegyzés trackback címe:

https://szofisztikaltmacska.blog.hu/api/trackback/id/tr6514020328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VISZLÁT 2017! – KÖNYVES ÉVÉRTÉKELÉS 2017.12.29. 16:58:16

[…] kapcsolatban is, A baltimore fiúk pedig összefacsart és kiköpött. Csodás könyv, értékelés ITT. Elena Ferrante – Briliáns barátnőm Hihetetlenül jó volt belemerülni az ötvenes évek […]