Egy macskamániás grafomán könyvélményei

Naomi Alderman – A hatalom

Mi történik a világgal, ha a nők veszik át az uralmat?

2018. június 25. - szofisztikaltmacska

dsc_2553.jpgA hatalom című regény világszerte óriási visszhangot keltett, nem csoda hát, hogy az itthoni megjelenés híre szinte az összes olvasó szívét megdobogtatta és az utóbbi időben mindenütt ebbe a könyvbe botlik az ember, legyen akár online akár offline. Vajon csak a túlzott hype-nak köszönheti a sikerét, vagy tényleg irodalmi szenzáció A hatalom?

Milyen lenne a világ, ha a sok évezredes elnyomás után a nők kerülnének fölénybe a férfiakkal szemben? Alderman eljátszott a gondolattal ebben a könyvben és felvázolt egy olyan világot, ami ugyan borzasztó és erőszakos, de mélyen a felszín alá nézve nem sokban különbözik a mostanitól. 
Az alapszituáció nem ismeretlen, hiszen láttunk már valami hasonlót Merle tollából: a nők átveszik az uralmat a férfiak felett, ezzel elindítva egy olyan folyamatot, ami teljesen átrendezi az általunk megszokott és elfogadottnak vélt társadalmi és hatalmi viszonyokat. Egy napon a fiatal lányok furcsa és erős elektromos erőt kezdenek kibocsátani a kezükön keresztül. Mindezért egy újonnan kifejlett szerv, a kulcscsontnál elhelyezkedő izomköteg, az úgynevezett motring felelős, amely eddig valamilyen oknál fogva szunnyadt, de hirtelen az egész világon aktivizálódik a lányok testében. A motringot az idősebb nőknél is be tudják indítani, így nem telik bele sok idő, és a világon szinte minden asszony és lány ennek az új képességnek a birtokában van. De mi történk, ha hirtelen a gyengébbik nem lesz az erősebb? Nos, Alderman szerint semmi jó. A hatalom birtoklása ugyanúgy megszédíti a nőket mint a férfiakat, és az egész berendezkedés valami abszurd, kifordított káosszá válik.

Kétféle útja van annak, hogy az emberi hatalom természete és felhasználása megváltozzék. Az egyik esetben a palotából indul ki egy parancsolat, ami kész tények elé állítja a népeket. Ám a másik, a szükségszerűbb eset az, hogy az ezer és ezer fénypontocskának mind egy-egy új üzenetet kell útjára indítania. Ha a nép változik, meginognak a palota falai.

Négy főbb szereplő szemén át követjük az eseményeket és ezek a szereplők szépen lefedik a társadalmi berendezkedésünk főbb pilléreit: Tunde (aki magyar olvasók számára megtévesztőnek tűnő neve ellenére férfi) egy kalandvágyó újságíró, aki már a kezdetektől kamerájával követi és dokumentálja a kialakulóban lévő új világrendet. Roxy egy gengeszer lánya, és egyben a legerősebb erővel rendelkező tinilány. Ezt kihasználva ő is követi apja példáját és az alvilág egyik feje lesz. Allie, a félvér árva állandóan hangot hall a fejében. Miután elmenekül bántalmazó nevelőszüleitől és egy kolostorban lel menedékre, felismeri a kínálkozó lehetőséget és vallási vezetőként hamarosan óriási befolyásra tesz szert. Végül, de nem utolsósorban megismerjük Margot-t, aki a politikai karrierjét igyekszik az új képesség birtokában minél sikeresebben egyengetni.

dsc_2547.jpg

Elmondhatatlanul vártam ezt a könyvet, mert valami húsbavágó, újszerű, és grandiózus feminista remekművet képzeltem el a sok pozitív méltatás hatására. És hát…vegyes érzéseim vannak. Az alapötlet és a mondanivaló fantasztikus és abszolút értem, hogy miért robbant ekkorát ez a könyv. Szinte egy ültő helyemben kiolvastam és egy percig sem unatkoztam ezalatt, tehát végül is kijelenthetem, hogy tetszett. A kivitelezésben azonban voltak hibák. Gondolok itt arra, hogy sehová nem futott ki végül a sztori. Szuper ez a keretes megoldás - egy férfi és egy női író levelezése egy kézirat kapcsán – , amelyben végül elhelyeződött maga a történet, de a végén úgy éreztem magam, mint amikor egy isteni ebéd után elmarad a desszert.
Egy rakás érdekes szál és történés kifejtés és magyarázat nélkül maradt, ezzel pedig óriási ziccereket hagyott ki a szerző, és inkább a felületesnek ható sokkolásra helyezte a hangsúlyt a túlzott, néhol már indokolatlan brutalitással – ahelyett, hogy az egész jelenség mélyére ásott volna, ezzel vágva az olvasót a falhoz, nem pedig egy gyermeklincseléssel. Érdemes lett volna egy kicsit árnyalni a képet és megmutatni olyan női szereplőket, csoportokat is, akiknél nem harapódzott el a kegyetlenség és a bosszúvágy, hiszen ahogyan nincs két egyforma férfi, úgy nincs két egyforma nő sem, még a csordaszellem ellenére sem. Itt viszont mind a fő- mind a mellékszereplők egysíkúak, az olvasó képtelen velük azonosulni, vagy egyszerűen csak szimpatizálni, a kapcsolati és hatalmi viszonyok pedig fájdalmasan fekete-fehérek.

De hogy jót is írjak. Fantasztikus, hogy A hatalom olyan dolgokkal sokkol, amik a megszokott világunkban normálisnak, "elfogadottnak" számítanak. Fizikai, lelki megalázás? Nemi erőszak? Nemi megkülönböztetés? Ha ilyeneket hallunk, vagy akár tapasztalunk, csak megrántjuk a vállunkat és folytatódik tovább a napunk. De amikor ugyanezt dobja elénk A hatalom a nemi szerepeket megfordítva, akkor az egész istenesen arculcsap és ledöbbent. Torz tükröt tart elénk, hogy felismerjük, mennyire mennyire immunisak és közömbösek lettünk, még mi, nők is. A szerző nagyon szépen keverte a valóság és a fikció kártyáit, rákényszerítve az olvasót, hogy mélyebben elgondolkodjon az összefüggéseken és meghozzuk a végső konklúziót: mindegy, hogy ki birtokolja a hatalmat, ha nem tudjuk kontrollálni, akkor semmi jóra nem vezet. 

dsc_2566.jpgSzáz szónak is egy a vége: ütősebb, mélyebb élményre számítottam Aldermantól, de lehet, hogy csak az a baj, hogy túl nagyok voltak az előzetes elvárásaim A hatalommal kapcsolatban. Mindezektől függetlenül örülök, hogy a kezembe került, de nem gondolom annyira jelentős műnek a feminista-disztópia vonalon, mint mondjuk A szolgálólány meséjét. A hibái ellenére azonban érdekes könyv fontos üzenettel, úgyhogy mindenképpen ajánlom olvasásra, mindenkinek. Nemtől és világnézettől függetlenül. 

ne_gytappancs.jpg

Naomi Alderman – A hatalom
Eredeti cím: The Power
Kiadó: 21. Század Kiadó
Fordító: Borbély Judit Bernadett
Keménykötés levehető védőborítóval, 384 oldal
Kiadás éve: 2018
BELEOLVASÓ


Fülszöveg | A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek. Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is. A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?
A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét. 



naomi-alderman.jpgA SZERZŐRŐL
Naomi Alderman Londonban nőtt fel, és az Oxfordi Egyetemen tanult. Eddig négy regénye jelent meg. A hatalom című művén kívül még A rabbi meg a lánya című könyve olvasható magyarul, amellyel 2006-ban elnyerte a debütáló női írókat jutalmazó Orange-díjat. A Rolex Mentor and Protégé Arts Initiative program keretein belül Margaret Atwood mentoráltja volt. A BBC4 rádión Tudományos történetek címmel vezet műsort, mellette pedig a Bath Spa Egyetem kreatívírás-professzora. 

A bejegyzés trackback címe:

https://szofisztikaltmacska.blog.hu/api/trackback/id/tr2614070603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

notC 2018.06.27. 16:44:46

"mindegy, hogy ki birtokolja a hatalmat, ha nem tudjuk kontrollálni, akkor semmi jóra vezet"
Szerintem ez az egész kulcsa. A hatalommal nem elég csak rendelkezni, de azzal tudni kell bánni is. Bár nem olvastam a könyvet, kedvet csináltál hozzá, de az az érzésem, hogy nem ez fogja megváltoztatni a véleményem, miszerint a nők nem igazán jobbak vagy mások a hatalom gyakorlásában (lásd női vezetők a munkahelyeken), mint a férfiak, sőt!

szofisztikaltmacska 2018.06.27. 20:01:46

@notC: Örülök, hogy meghoztam hozzá a kedved :) Bár ne kellene igazat adnom, de sajnos dolgoztam női közösségben, és nem voltak túl jó tapasztalataim. Én azért szeretnék hinni abban, hogy nem mindenhol és nem minden esetben igaz ez.

notC 2018.06.28. 12:02:38

@szofisztikaltmacska: van egy ilyen "vezető" vs "főnök" megközelítés. Arányaiban valószínűleg több főnök típus van a nők között, talán mert még nincs meg a bevett gyakorlat, tudás, tapasztalat az újdonsült szerepben?
Persze ez durva és általánosító sztereotípia, de ha jól sejtem pont erről szól a könyv.

szofisztikaltmacska 2018.06.28. 12:10:34

@notC: Szerintem egyébként ez a vezető-főnök dolog nemtől független, előbbihez tanulni kell és elengedni az egot, viszont nagyon kevesen vannak azok, akik hajlandóak erre. De igen, valami ilyesmiről szól a könyv is. Meg természetesen az elégtételről a sok évezredes elnyomás miatt.