Egy macskamániás grafomán könyvélményei

Daniel Cole – Hóhér (Rongybaba 2.)

"Mi van, ha van pokol?  És mi van, ha… mi van, ha…  már mindannyian ott vagyunk?"

2018. október 01. - szofisztikaltmacska

dsc_1317.jpgAlig egy hónapja írtam a blogon a Rongybaba című thrilleről, és máris itt a folytatása, a Hóhér. Daniel Cole trilógiájának második része minden szempontból méltó utódja a kezdő kötetnek, ahhoz hasonlóan nem szenved hiányt brutalitásban, humorban és szerethető karakterekben sem.

Másfél évvel járunk a hírhedt Rongybaba-gyilkosságok megoldása után és Wolf nyomozónak azóta sem lelték nyomát, és Emily Baxtert, a karcos modorú, de tehetséges nyomozót nevezték ki a helyére főfelügyelőnek. Egy nap Amerikából érkezik a londoni rendőrséghez egy FBI és egy CIA nyomozó, ugyanis furcsa, a Rongybaba-ügyhöz köthető gyilkosság történt New Yorkban. Baxter és a két ügynök útra kelnek, hogy kiderítsék, ki vagy mi áll a történtek mögött. Nem is sejtik, hogy az első gyilkosság csak a kezdet és hamarosan mind New Yorkban, mind Londonban elszabadul a pokol.

A tapasztalataim azt mutatják, hogy a több kötetes thrillereknél nagyobb esély van arra, hogy a folytatások nem ütik meg a kezdő rész színvonalát, vagy ha mégis, akkor ritkán mutatnak újat az előzőhöz képest. Nos, azt kell mondanom, hogy a félelmeim ellenére a Rongybaba második részében egyáltalán nem kellett csalódnom. Eleve az történt, hogy az előző rész főszereplője, Fawkes (Wolf) kikerült a képből és helyette a mellékszereplőként megismert Baxter került a középpontba, aki legalább annyira – ha nem jobban – érdekes személyiség, mint Wolf. Az ő előtérbe helyezésével és a két, eddig ismeretlen, de nagyon is fontos szereplő bevezetésével szinte teljesen önálló történetet kapunk, talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy az előzmény ismerete nélkül is bőven élvezhető könyvet írt Cole. Persze azért itt vannak a jól megszokott mellékszereplőink is, és közülük is különösen fontos karakter Edmunds, aki a Hóhérban már Baxter egyetlen közeli barátjaként szerepel – ami elég meglepő fejlemény annak tudatában, hogy mennyire halálra szívatta őt a nő még az előző kötetben. A két új szereplő közül egyértelműen Rouche viszi a pálmát, az ő bohém és kedvesen szemtelen személyisége üdítő színfolt a folyton morcos Baxter és az eminens, megfelelési kényszeres Curtis mellett. Most már tisztán látom, hogy a Rongybaba-sorozatnak az elképesztő bűntényeken túl a karakterábrázolás az igazán nagy erőssége. Ritkán találkozunk olyan thrillerrel, amelyben ennyire közel kerülhetünk a fő- és mellékszereplők motivációihoz, magánéleti gondjaihoz anélkül, hogy az egész feleslegesnek hasson a történet szempontjából.
A Hóhér keretes szerkezetet kapott, az eleje és a vége is ugyanott játszódik: Baxter hivatali kihallgatása zajlik, miután (vélhetően) balul sült el egy akciójuk az amerikai kollégákkal. Ez után tárul fel előttünk a történtek pontos menete és mindaz a sok borzalom, amin a három nyomozó átverekedte magát.

Amikor a zsúfolt horizont fölé kúszó napkorong narancsszínű fényben borította a hidat, az éles árnyékot vetett az alatta elterülő jégre: a hatalmas boltív alatt drótokból szőtt háló rajzolódott ki, amelybe az éjjel beleakadt valami. 
Összekötözve, kicsavart testtartásban, mint egy légy, amely saját végtagjait törte ki kétségeesett vergődésében, William Fawkes összetört teteme lógott a felkelő nap fényében. 

Természetesen az emberek ebben a történetben is durva tempóban halnak, ráadásul itt kettesével, úgyhogy unalmasnak semmiképp nem nevezhető a történet, mégis úgy éreztem, hogy nagyjából a közepéig csak bemelegítettünk. Érdekes volt, haladtam vele, de nem éreztem azt, mint a Rongybabánál, hogy mostazonnaltudniakarommiavége, pedig már itt is voltak iszonyúan izgalmas részek, például a börtönös jelenet még egészen az elején. Na de a közepe után! Durván, nem viccelek, durván beindultak a dolgok és őszintén szólva nem emlékszem, hogy olvastam valaha is vérfagyasztóbb és betegebb szituációt könyvben, mint az a bizonyos templomos jelenet volt a Hóhérban, amiről most nem fogok többet elárulni, mert nem lövöm le a lényeget, mindenetestre még most is beleborzongok ha eszembe jut, mennyire váratlanul és hirtelen csap le az a rész a gyanútlan olvasóra. Onnantól pedig tényleg elszabadul a pokol, csak kapkodtam a fejem és szinte el sem akartam hinni, hogy ennyi izgalmat bele lehet sűríteni egy könyvbe. Szerencsére a tettes kiléte és a bűntények megszervezése (ez nem jó kifejezés, de nem tudom spoiler nélkül jobban körülírni) is igazán egyedi lett, csakúgy, mint a Rongybabában, úgyhogy ebben sem kellett csalódni, ráadásul kicsit filmszerű élményt adott a történet, hiszen jóval több akció került bele, mint a Rongybabába. Őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy melyik rész tetszett jobban, mert annyira szuper mindkettő, de mégis annyira különbözőek. Talán amiatt, hogy az elején nem éreztem rá annyira a Hóhérra, egy parszthajszállal a Rongybaba vezet, de ez nem jelenti azt, hogy a Hóhér nem kevésbé zseniális. Azt gondolom, hogy Cole elkezdtett igazán ráérezni a stílusára és arra, hogy hová akarja kivezetni ezt az egészet, úgyhogy alig várom a harmadik részt, főleg azok után, hogy milyen véggel zárt a Hóhér. Nem, nem hagyott szerencsére durva függővéget a szerző, épp csak annyit, hogy az egyszeri olvasó akarva-akaratlanul elkezdjen spekulálni a következő rész cselekményével és szereplőivel kapcsolatban.

Ajálom-e? Abszolút! Imádtam-e? Naná! Nem dobálózom nagy szavakkal, de ha szeretitek a zsánert, akkor ez a könyv (és az előző is) mindenképpen kihagyhatatlan, mert ritka csemege az egyre csak híguló thriller-piacon.

dsc_0550.jpg

o_ttappancs-2.jpg

hoher.jpgKiadó: Libri-Insomnia
Oldalszám: 500
Eredeti cím: Hangman (2018)
Fordító: Illés Róbert
Megjelenés dátuma: 2018.09.03.
Megrendelhető innen

hoher_-daniel_cole.png

Daniel Cole trilógiájának első része, a Rongybaba igazi csemege volt a thriller-rajongók számára. Sokat kellett várni, de végre megérkezett a folytatás, amely elképesztő csavarokból és brutális gyilkosságokból sem szenved hiányt. A Blogturné Klub három bloggere Emily Baxter főfelügyelővel tartott, hogy együtt leplezzék le az újabb bizarr bűntények elkövetőjét. Kövessetek bennünket ti is, és ha szerencsések vagytok, egy példány a könyvből akár nálatok is landolhat!
Fontos! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy a levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk!

Nyereményjáték

A könyv cselekménye két helyszínen, Londonban és New Yorkban játszódik, így a nyereményjáték is ezzel a két várossal kapcsolatos. Döntsétek el, hogy az állomásokon olvasható állítások igazak vagy hamisak a városra vonatkozóan, és írjátok be a tippeteket a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába. Ha mindegyik állomást sikeresen teljesítettétek, akkor lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét.

Micimackót a New York-i állatkert egykori fekete medvéjéről, Winnie-ről nevezték el.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:

10.01. A Szofisztikált Macska
10.03. Zakkant olvas
10.05. Kelly és Lupi olvas


Fülszöveg | Egy nyomozó, aki senkiben sem bízhat. Egy gyilkos, akinek nincs vesztenivalója.
Másfél év telt el a „Rongybaba-gyilkosságok” és William „Wolf” Fawkes nyomozó eltűnése óta, amikor Emily Baxtert váratlanul két FBI ügynök keresi fel az irodájában egy New York-i gyilkosság miatt.
Az áldozatot a Rongybaba alakját idéző testtartásban találták meg a Brooklyn hídra felakasztva, ezért arra gyanakodnak, hogy az elkövető a híres esetet másolva akar ismertségre szert tenni. Ám amikor kiderül, hogy a holttest mellkasába egy üzenetet karcoltak, nyilvánvalóvá válik, hogy többről van szó…
Baxternek semmi kedve ismét egy őrült után nyomozni, ám nincs más választása, ugyanis a következő holttesten újabb üzenet várja. Az amerikai és brit nyomozókból álló csapat kétségbeesetten lohol az információk után. Baxter nem engedheti meg magának, hogy gúzsba kösse a gyász és a félelem, ha meg akarja állítani a gyilkost, mielőtt túl késő lenne…


coledaniel.jpgA SZERZŐRŐL 
Daniel Cole 34 éves, írói karrierje előtt többek között mentőtisztként dolgozott. Bournemouth-ban él és a Wolf-sorozaton dolgozik, amely meghozta számára a sikert és egy 3 kötetre szóló szerződést.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szofisztikaltmacska.blog.hu/api/trackback/id/tr814274599

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.