Egy macskamániás grafomán könyvélményei

Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak

2019. október 27. - szofisztikaltmacska

moxie.pngA Young Adult könyvek sosem álltak közel hozzám, ezért volt meglepő még számomra is, amikor lecsaptam a Moxie-ra. Persze megvolt az oka, amiért úgy gondoltam, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom ami nem más, minthogy a Moxie egy feminista YA. 
A feminizmus témaköre pedig mindig meg tud venni magának (a szakdolgozatomat is részben erről írtam), de sikamlós pálya is egyben, hiszen nagyon könnyű úgy hozzányúlni, hogy végül kontraproduktív legyen.
Aztán persze hónapokig tologattam, húztam-vontam, mindig volt valami érdekesebb, fontosabb, ami elékerült a várólistámon, mert hiába a feminista címke, valahogy fáztam tőle. Utólag beláttam, hogy lüke voltam, mert tök jó ez a könyv, egy szuszra kiolvasós, szórakoztató, és igazán gondolatébresztő.

A történet

moxie_borito.jpgVivian egy álmos texasi kisvárosban él édesanyjával, még két éve van a középsuliból, és igazi jó kislány. Semmi kihágás, semmi lázadás, csak teszi a dolgát és igyekszik megfelelni az elvárásoknak. (Ismerős, ugye? Sokan vagyunk ilyenek, én például teljesen a 16 éves önmagamra ismertem Vivvyben).
Az iskolában megvan a maga kis társasága, próbál láthatatlan maradni mind a tanárok, mind a nagymenők előtt. Utóbbiakból jócsán akad, hiszen a város és az iskola sztárjai az amerikai focisták, akiknek az a kedvenc szórakozásuk, hogy ocsmány és sértő dolgokat mondanak (és tesznek) – a célpontok pedig főleg a lányok. Mindezt retorzió nélkül.
Vivian édesanyja fiatalkorában nagy lázadó volt, a Riot Grrrl mozgalom tagja, harcos feminista, aki nem félt kinyilvánítani a véleményét és szembeszállni az elnyomókkal. Vivian, miután megelégeli az iskolában folyó dolgokat, az ő példájából merítve, de önmagát nem felfedve, hirtelen felindulásból útjára indít egy zine-t. Az első zine-ből végül több lesz, és Vivvy egyszer csak azt veszi észre, hogy a magányos akciójából valami sokkal nagyobb és önállóbb dolog kezd életre kelni.
Közben egy új fiú személyében a szerelem is eléri, és az otthoni változásokkal is meg kell küzdenie.

Dühös vagyok rá, de magamra is. Mert nem tudom neki elmagyarázni. Tökre nem tehet róla, hogy nem érti, mert ő egy srác, és sose lesz képes átérezni, milyen az, amikor mész a folyosón, és tudod, hogy közben a feneked meg a melled alapján ítélnek meg. Soha nem fogja megérteni, milyen az, amikor külön meg kell gondolnod, milyen ruhát vegyél fel, és még a mozdulataidra is oda kell figyelned, nehogy ne keltsél jó benyomást, vagy ami rosszabb, nehogy rossz benyomást kelts. Soha nem fogja megtudni, milyen félelmetes és őrjítő tud lenni, amikor azt érzed, hogy valami hatalmas Hímnemű Szörnyeteg kezében vagy, aki kénye-kedve szerint megfoghat, megérinthet, megítélhet.

Szerintem

Borzasztóan sajnálom, hogy a tizenhat éves önmagam még nem olvashatta ezt a könyvet, mert nagyon sokat adott volna annak a folyton bizonytalankodó, a konfliktusoktól félő, ezért gyakran inkább csendben maradó lánynak, aki voltam. Kétszer tizenhat évesen is remek olvasmány volt, de felnőtt nőként teljesen más élményt adott, más érzéseket keltett bennem, mint egy önmagát kereső kamaszlány esetében.

9781626726352_in06.jpgA feminizmus fontos téma és hiszem, hogy beszélni kell róla – sőt, tanítani kell rá a gyerekeket nemtől függetlenül, mert a feminizmus nem ördögtől való dolog, bármennyire is próbálják sokan az ellenkezőjét bizonyítani.
Ez a könyv egy remek eszköz lehet ehhez a tanításhoz – és igen, néhol ugyan kissé sarkos és talán túlzó is, de tökéletesen megmutatja, hogy mit jelent feministának lenni a szó jó értelmében. Megmutatja, hogy milyen természetesnek tűnhet az elnyomás, amennyiben ebben szocializálódik valaki.
A Kelet-Rockporti Gimnáziumban klikkek vannak bőrszínek, nyelvek és származások alapján, és ezen belül is élesen elkülönülnek a lányok és a fiúk csoportjai. Míg a fiúknak minden megengedett, addig a lányoknak el kell tűrniük nem csak az iskolatársaik zaklatását, de a tanárok megkülönböztetéseit is (lásd a dresszkód kérdése, amikor a lányokat megalázó módon kiemelik a „nem megfelelő” ruházatuk miatt az órákról, de a fiúk gond nélkül járhatnak obszcén feliratú pólókban.) Egy új iskolatárs érkezése döbbenti rá igazán Viviant arra, hogy mennyire hímsoviniszta és elnyomó az iskola, hiszen ezúttal egy más közegből érkezett lány szemén keresztül is képes látni azt, ami számára már-már megszokottá vált.

Ami igazán magával ragadó volt, az a folyamat, ahogy Vivian magányos akciójából szépen lassan kinő egy kisebb mozgalom és elkezd önálló életet élni. A HVCS (Helyi Vagány Csajok) már nem csak egyszemélyes projekt, hanem egy misszió, ami képes összehozni olyan embereket, akik azelőtt soha nem is érintkeztek egymással, csak azért, mert közös a céljuk és közösek az elszenvedett sérelmeik. Hihetetlenül katartikus élmény volt a könyv vége felé található csúcspont, amikor a HVCS győzedelmeskedik – igazi, magával ragadó girl power érzés!

Hogy túlzó és kissé talán demagóg? Rá lehet fogni, de azt gondolom, hogy a mondanivaló lényege miatt kénytelen volt a szerző ennyire kisarkítani bizonyos szituációkat és szereplőket, emellett kétség sem férhet hozzá, hogy akad olyan intézmény a világban, ahol a könyvben olvasott dolgok nem kirívóak. Sőt, minden lány és nő tudna hasonló sztorikat mesélni az iskolai, de akár a munkahelyi pályafutásáról. Én is.

Ahogy elnézem Lucyt, aki pörög-forog, sötét fürtjei összevissza röpködnek, és közben hallgatom Claudiát, ahogy nevet és énekli a számot (hamisan), bekattan, hogy ezt jelenti feministának lenni. Nem humanistának vagy egyenlőségpártinak vagy bármi másnak. Hanem feministának. Ez nem egy csúnya szó. Sőt, a mai nap után lehet, hogy ez lesz a kedvencem. Mert tényleg nem jelent mást, mint női összefogást. Ezek a lányok azt akarják, hogy emberi lényként bánjanak velük egy olyan világban, amelyik valahogy mindig azt érezteti velük, hogy nem azok.

gpowr.pngVivian a kezdeti szerény, kedves lányból a szemünk láttára lesz határozottabb, bátrabb lány – olyan, aki végül képes kiállni a véleménye mellett akár a barátaival vagy a fiújával szemben is, és kockára meri tenni a saját jövőjét a köz érdekében.

Mindemellett azt is láthatjuk, hogyan küzd meg az édesanyjával való kapcsolatában bekövetkező változásokkal. Ez a rész kifejezetten közel állt hozzám, hiszen engem is egyedül nevelt az anyukám, így félelmetesen ismerősek voltak a kétségek, és a heves negatív érzelmek, amit Vivv érzett az anyukája új pasijával szemben. Nehéz egy idegent befogadni a meleg, szeretetteljes burokba, ami egy kiegyensúlyozott, de egyszülős anya-lánya kapcsolatban óhatatlanul is létrejön, de főleg azt nehéz elfogadni, hogy az idegen érkeztével már nem csak mi létezünk számára. Ezt is csodásan ábrázolta Mathieu, félelmetesen hiteles, hogy hogyan jut el Vivian a teljes tagadástól a dühön át az elfogadásig. Mit nem adtam volna, ha ezt olvashatom tizenévesen!

Verdikt

IMÁDTAM. Tényleg. A célcsoport is imádni fogja, nagyon friss, nagyon mai, nem kényszeresen didaktikus, de mégis sokat tanít az olvasójának az elfogadásról, egyenlőségről, önmagunkért való kiállásról és az összefogás erejéről. Kellenek az ilyen könyvek, mert csehül állunk a fentiek tekintetében és ki ne szeretne olyan könyvet olvasni, amit úgy csuksz be, hogy azt érzed, mostantól meg tudod hódítani az egész világot?

o_ttappancs_4.jpg

Eredeti cím: Moxie (2017)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Fordító: Hajdú Beáta

Puhatáblás, 344 oldal
Megjelenés: 2019. október 29.
Moly

megveszem_1_-2.jpg

moxie.jpg

A vagány csajok visszavágnak Jennifer Mathieu könyvében! Egy félénk középiskolás lány, Vivian történetét ismerjük meg elsősorban, aki fellázad a fiúk és az ostoba viselkedések ellen egy zine megalkotásával és terjesztésével. Hamar kiderül azonban, hogy nemcsak Vivian, hanem sok más lány története is egyben ez a könyv, olyanoké, akik nem hagyják magukat! Ha felkeltettük az érdeklődéseteket, tartsatok a turné bloggereivel, és játsszatok a könyvért!

NYEREMÉNYJÁTÉK

A Moxie egy feminista regény, úgyhogy a nyereményjátékunkban is erre a témára koncentrálunk. Feminista, női sorsokról szóló könyvek fülszövegrészleteit fogjátok megtalálni minden blogon, a feladat pedig mindössze annyi, hogy beírjátok a könyv írójának (egy esetben a szerkesztőnek) a nevét és a könyv címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

No ​de hát, szegezhetik nekem a kérdést, arra kértük, hogy a nőkről és regényekről beszéljen, mi köze ehhez egy saját szobának? Megmagyarázom.

a Rafflecopter giveaway

Állomások

10.27. A Szofisztikált Macska
10.29. Kelly és Lupi olvas

Fülszöveg|  A vagány csajok visszavágnak!
Vivian Carter besokallt. Elege van a texasi kisváros középsulijából, ahol az focicsapatnak mindent szabad. Elege van a szexista öltözködési előírásokból, a folyosói beszólásokból, de legfőképpen abból, hogy értelmetlen szabályok mentén élje az életét.
Az anyja a kilencvenes évekbeli punk-rock mozgalom, a Riot Grrrl tagja volt. Viv a nyomdokaiba lépve készít egy feminista szóróújságot, amit név nélkül eljuttat a diáktársaihoz. Nincs ezzel más célja, csak kiereszteni a gőzt, a lányok azonban a kezdeményezés mellé állnak. Valóságos forradalom robban ki. A csajok forradalma.
A Moxie egy olyan történet, ami belőled is kihozza a lázadót.
Minden bizonnyal film készül belőle. Amy Poehler színésznő, író, producer produkciós cége tűzte ki célul a megfilmesítését.
Nyerj a könyvből energiát és dobd be magad, ahol csak kell!