Egy macskamániás grafomán könyvélményei

Graham Moore: Az éjszaka fénye

2019. november 04. - szofisztikaltmacska

dsc_2423.pngVannak könyvek, amik az első pillanattól megragadnak és mindenféle racionális érvet – pl. millió várakozó olvasmány a polcon - félretéve mantrázom, hogy nekem ez KELL.
Nos, Az éjszaka fénye is ilyen könyv volt számomra, mindezt úgy, hogy régebben biztosan rá sem bagóztam volna. Régen nem igazán olvastam történelmi regényeket, vagy történelmi fikciókat – nevezzük ahogyan akarjuk, de innen is látszik, az ízlés mennyire változó dolog tud lenni.

Szóval itt van ez a könyv, amiről csak annyit tudtam nagy vonalakban, hogy New York a helyszíne az 1880-as években, az áramháborúról szól és az írója nem más, mint az akkor még általam nem látott Kódjátszma Oscar-díjas forgatókönyvírója. Szeretem azokat a könyveket, amit filmesek írnak, mert aki ebből a világból jön, az valahogy másképp – talán dinamikusabban – ír, mint egy „hagyományos” író. Na de mit lehet egy szabadalmi perről 400 oldalon értekezni? - tehetjük fel a kérdést jogosan és ha hiszitek, ha nem, lehet! És nem csak hogy lehet, de hogy hogyan! Lenyűgözően!. 

A történet

Paul Cravath fiatal kora ellenére társtulajdonos egy ügyvédi irodában – csak éppen ügyfele nincs egy szál sem. Egészen addig, amíg fel nem bukkan nála korszak egyik legnevesebb feltalálója, George Westinghouse. A férfi megbízza Pault, hogy képviselje őt az istenként tisztelt Thomas Edisonnal szemben, aki szabadalmi pert indított ellene az izzólámpa miatt. A tét sokmillió dollár és a dicsőség, hiszen aki nyer, az boríthatja elektromos fénybe New Yorkot.
Paul elvállalja az ügyet, és nem is sejti, milyen piszkos kis játszmákba keveredett. Közben felbukkan egy furcsa viselkedésű tudós, Nikola Tesla, aki felfedezésével, a váltóárammal még jobban megbonyolítja az ügyet.

Szerintem

Ritka, amikor egy könyv már rögtön az indítással megvesz magának, de ez most megtörtént. Úgy is mondhatnánk, hogy Moore egy kis gyomorbarúgással üdvözölte az olvasót, de az kétségtelen, hogy remekül sikerült ábrázolnia az áram veszélyeit a 19. század alkonyán, amikor azt még csodálattal vegyes félelemmel fogadták az emberek.

Az éjszaka fénye nem tudja letagadni az íróját. Nagyon feszes, mégis aprólékos a cselemény, minden kis részlet kidolgozott, a fejezetek azonban rövidek, így az olvasónak úgy tűnik, mintha száguldana a történet. Meg vagyok győződve róla, hogy Graham Moore fejében ez a történet filmként futott, amikor írta.
Amennyire meg tudom ítélni, a szerző törekedett a történelmi pontosságra, és igyekezett lehetőségeihez mérten hitelesen ábrázolni a szereplők jellemét, motivációit. A könyv két évet ölel fel, így kronológiailag kicsit összesűrítette a dolgokat, de próbálta pontosan követni az eseményeket. Kifejezetten élvezet volt olvasni a könyv végén található jegyzeteit, amelyben kifejti a könyvben említett fontosabb történések eredeti változatát.

Kezdetben úgy tűnik, hogy Edison maga a patás ördög – és a módszerei ezt nem is cáfolják–, de idővel kiderül, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, és mindenki képes elmenni a végsőkig, ha a helyzet megkívánja. Egy ponton Paul is döntésre kényszerül, hiszen ebben a játszmában tiszta lapokkal képtelenség győzni. Vagy mégis? Egyik karakter sem fekete-fehér, mint ahogyan az életben sem léteznek csak jó vagy csak rossz emberek.
A kedvenc szereplőm (és ezzel biztosan nem leszek egyedül) kétségkívül a kissé bogaras Tesla volt, aki erősen Aspergeres jeleket mutatott, ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – nagyon üde színfoltja volt a történetnek. Példaértékű a tudomány iránti megszállottsága és a gyermeki naivitása, a furcsa akcentussal beszélt angoljáról nem is beszélve, ami remekül átjött még a magyar fordításban is.

Lenyűgőző volt, hogy a fizikáról szóló értekezések, leírások sem voltak unalmasak vagy szárazak, és még én - aki higgyétek el, naaaaagyon hülye volt a fizikához – is élvezettel és értve olvastam ezeket a részeket. Hát ezért is éri meg olvasni, egy kicsit megint okosabb lettem. Akadtak döbbenetes részek is, például amikor arról olvashattunk, hogy hogyan kampányolt Harold Brown a váltóáram ellen - az egy felháborító és egyben szívszorító információ volt, jobb lett volna a boldog tudatlanság. 

Verdikt

Az éjszaka fénye remek történelmi fikció, amiből nem hiányzik a romantikus szál és bizony néhol a krimi is felüti a fejét. New York csodálatos korabeli atmoszférája áthatja a lapokat, egy bajom volt csak, hogy lehetett volna egy kicsit több belőle.
Egyszerre volt szórakoztató, elgondolkodtató és mellé még edukatív is, hát lehetne-e többet várni egy könyvtől?
o_ttappancs_4.jpg

Eredeti cím: The Last Days of Night
Kiadó: Agave Kiadó
Fordító: Orosz Anna
Keménytáblás, 419 oldal

Megjelenés ideje: 2019.
Moly

megveszem_1_-2.jpgbeleolvasok-2.jpg

azejszakafenyebanner.pngGraham Moore Oscar-díjas forgatókönyvíró első, magyarul megjelent regénye az 1880-as évek New Yorkjába kalauzol el bennünket, ahol egy fiatal ügyvéd szemén keresztül tanúi lehetünk a korszak egyik legmocskosabb játszmájának, az úgynevezett áramháborúnak. 
Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és nyerjétek meg a könyv egy példányát a kiadó felajánlásából! 

Nyereményjáték

A könyvben minden fejezet egy tudománnyal, feltalálással, sikerrel kapcsolatos idézettel kezdődik. A játékban ezekből szemezgettünk, nektek pedig az a feladatotok, hogy kitaláljátok, kitől származik az idézet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Picassónak volt az a mondása, hogy a jó művészek imitálnak, a nagy művészek lopnak. És mi sohasem szégyelltünk ellopni nagy ötleteket. 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

11/04 A Szofisztikált Macska
11/07 Könyvvilág
11/10 Könyv és más


Fülszöveg:

1888, ​New York. Ugyan az utcákat még gázlámpák világítják meg haloványan az éjszakában, de az elektromos fény csodája már megszületőben van. Hatalmas vagyon ütheti annak a markát, aki elsőként fog egész városokat fényárba borítani, a verseny pedig igencsak kiélezett. Paul Cravath, a Columbia Egyetemen frissen végzett, tapasztalatlan ügyvéd váratlanul kerül e csatározások kellős közepébe: George Westinghouse bízza meg egy megnyerhetetlen üggyel. Westinghouse Thomas Edisonnal áll perben, a tét egymilliárd dollár, a kérdés pedig, hogy ki találta fel az izzólámpát, és kinek áll jogában az egész országot meghódítani vele?

Az ügynek köszönhetően Paul betekintést nyer a társadalom legfelsőbb rétegébe – a rongyrázós partikba, a Gramercy Park nemesi villáiba és a zárt ajtók mögött történő sötét üzelmekbe. Edison ravasz és veszélyes ellenfél, saját kémhálózatot működtet, a zsebében vannak az újságok és maga J. P. Morgan támogatja. Ezzel szemben Westinghouse-nak szinte semmije sincs a meggyőződésén kívül: Paullal együtt egy Nikola Tesla nevű szerb tudóstól várják a csodát, aki a nyelvet meglehetősen rosszul beszéli és társaságban furcsán viselkedik. Ahogy a fiatal ügyvéd egyre jobban beleássa magát az ügybe és egyre nagyobb kockázatot vállal, rádöbben, hogy minden érintettnek megvannak a saját kis játszmái, és senki sem az, aminek látszik. Ez pedig különösen nagy veszélyeket eredményezhet az egész országra nézve.

Graham Moore, a Kódjátszma Oscar-díjas forgatókönyvírójának történelmi regénye megtörtént eseményeken alapszik, és sokszor a leghajmeresztőbb jeleneteiben sincs egy szemernyi fikció sem. Az éjszaka fénye nem véletlenül lett hatalmas bestseller: nemcsak a nagy áramháború legfontosabb momentumait mutatja be letehetetlen stílusban, de döbbenetes képet fest egy olyan Amerika létrejöttéről, ami mindmáig ereje teljében létezik.