Egy macskamániás grafomán könyvélményei

Margaret Atwood: Az ehető nő

2020. június 15. - szofisztikaltmacska

img_20200615_125904-01.jpgEmbernek lenni kezd túlságosan bonyolulttá válni.

Nem titok, hogy a kanadai író művei nagyon közel állnak a szívemhez, éppen ezért voltam annyira boldog, hogy végre magyarul is megjelenik a legelső publikált regénye. Ugyan nem ismerem az egész életművét, és még a magyar nyelven elérhető könyveiből is van pótolnivalóm, Az ehető nő volt az eddigi legfurcsább és legnehezebben emészthető (haha) olvasmányom Margaret Atwoodtól. 
Olvasva a történetet, szinte hihetetlen, hogy ez a könyv több, mint 50 évvel ezelőtt látott napvilágot, annyira modern és friss hangvételű, ráadásul a téma is épp oly aktuális még mindig sajnos. Ebben a művében már tisztán látszik az az Atwood, akiért milliók rajonganak világszerte. Habár elmondása szerint nem szánta feminista írásnak a könyvét – saját szavaival élve inkább protofeministának írja le –, mégis az lett belőle.

Atwoodot olvasva az ember hamar rájön, hogy ő nem az eseménydús cselekmények híve, könyveiben általában sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a karakterekre és az azok közötti kapcsolatokra. Az ehető nőre ez hatványozottan igaz, ugyanis ez a könyv teljes mértékben a főszereplő lelki síkján mozog, a cselekmény, az események mind Marian aktuális lelkiállapotát követik és tükrözik.
Marian a könyv elején egy teljesen átlagos fiatal nő. Főiskolát végzett, viszonylag jó munkahelyen dolgozik, lakótársával él és van egy jóképű barátja. Élete teljesen normális mederben folyik, kapcsolata nem túl szoros, de neki ez így meg is felel. Aztán Peter váratlanul megkéri a kezét, ő igent mond – holott nem volt tervben, hogy megházasodik – és Marian körül hirtelen minden megváltozik; a teste furcsa módon adja tudtára, hogy valami nem stimmel. Elkezd undorodni egyes ételektől. Először csak néhány húsfélétől, majd szép fokozatosan súlyosbodik a helyzet. 

– Szóval főiskolára is járt. Tudhattam volna. hát ez az eredménye annak, hogy a nők továbbtanulhatnak – szúrta oda undokul. – Nevetséges dolgokat vesznek a fejükbe.

Nagyon nehéz erről a történetről írni, mert annyira összetett és szimbólumokra épülő, hogy képtelenség elmagyarázni, hogy miről is szól, de tulajdonképpen egy fiatal nő lelki vívódásait követhetjük végig, amint ő próbál megbirkózni a felé (meg úgy en bloc a nők felé) támasztott társadalmi elvárásokkal, közben pedig a tudatalattija próbálja neki megüzenni, hogy nem feltétlenül kell mindenkinek beletuszkolnia magát ugyanabba a dobozba.
Atwood karakterei ezúttal kissé sarkosak, mindegyikük megtestesít egy konkrét nézőpontot.
Peter, Marian vőlegénye sikeres karrier előtt áll és úgy gondolja, hogy a tökéletes képhez elengedhetetlen egy takaros feleség és a család.
Marian munkatársai és barátai szintén a különböző nőképeket hivatottak bemutatni.
Ainsley, a lakótárs kezdetben az emancipált nők mintapéldánya, a férfi nélkül boldogulni vágyó nő prototípusa. Marian munkatársai, az irodaszüzek a kor elvárásait testesítik meg. Főiskolai barátnője azt anyaság „csapdájában” vergődő, egykor nagy álmokat dédelgető nő, míg férje a tipikustól eltérően otthon mindenben segíti őt és a háztartást is vezeti helyette.
Duncan – akit Marian munkája során ismer meg – az átlagostól igencsak eltérő viselkedésével idővel mégis a normalitást és a menedéket jelenti Marian számára.

Fantasztikus, ahogy Atwood a szimbolizmust használta fel a főszereplőben dúló lelki viharok szemléltetésére, de pont ezért lesz szerintem ez a könyve a legmegosztóbb az olvasói között. Fontos témáról, mély mondanivalóval bíró írás, amire legfőképp azok lesznek rá fogékonyak, akik maguk is hasonló dilemmákkal küzdenek vagy küzdöttek a múltban.
Az ehető nő nem könnyen befogadható, sőt, megkockáztatom, hogy helyenként kicsit vontatott és hát valljuk be: elvont. Érdekes módon, amíg olvastam, nem voltam túlzottan elragadtatva tőle. Viszont, azóta minden nap velem van, ott motoszkál a gondolataimban és egyre jobban tetszik utólag. Arra jutottam, hogy Az ehető nőt nem elég és nem is szabad csak egyszer elolvasni, mert túl sok rétege van és elsőre ezek nem fognak feltárulni. Úgy érzem, hogy ezzel az olvasással én is csak a felszínt kapargattam meg és van ott még kiásnivaló.

ne_gytappancs-3_6.jpg 

A könyv adatai
Eredeti cím: The Edible Woman (1969)
Kiadó: Jelenkor
Fordító: Csonka Ágnes
Keménytáblás, 464 oldal
Kiadás éve: 2020
Moly 

megveszem_1_-2.jpg az-eheto-no-banner.jpgMargaret Atwood mindig képes valami újat mutatni a regényeivel. Az ehető nő teljesen más, mint az eddigi történetei, mégis visszaadja azt, ami Atwood lényege íróként. A regény magyar nyelven 2020-ban jelent meg a Jelenkor Kiadónál, és most tizenegy bloggerünk is elmondja róla a véleményét nektek. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

NYEREMÉNYJÁTÉK

Margaret Atwood mindig más témát vesz elő a regényeihez, elég sokszínű, fantáziadús író. Ezúttal a turnéállomásokon található egymondatos leírások alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik regényére gondoltunk (egy regénye többször is előkerülhet a feladat során). A feladatotok az, hogy beírjátok a regény címét a Rafflecopter dobozába, a megfelelő helyre.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Egy telente készített fagyos emberről elnevezett karakter túlélési stratégiáiról és visszaemlékezéseiről szól a könyv.

a Rafflecopter giveaway 

A turné állomásai

[Blogturné Klub]
05. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
05. 28. Flora the Sweaterist
05. 30. Pandalány olvas
06. 01. Sorok között
06. 03. Utószó
06. 05. Never Let Me Go
06. 07. Booktastic Boglinc
06. 09. Csak olvass!
06. 11. Könyv és más
06. 13. Readinspo
06. 15. A Szofisztikált Macska


Fülszöveg

Marian nem akar mást, csak normális életet, és ehhez szinte mindene meg is van: állása egy piackutató cégnél, barátnőjével közösen bérelt lakás, és Peter, aki kissé unalmas, ám megbízható társ. Amikor a férfi megkéri a kezét, Marian családja és ismerősei legnagyobb örömére engedelmesen igent mond. De az eljegyzést követően a lányt különös gondolatok kerítik hatalmukba. Úgy érzi, mintha belső énje és a teste lassan elválna egymástól, és képtelen enni, hiszen ő maga is csak egy felfalni való áru…
Margaret Atwood első regényében már ott találjuk a kanadai szerző egész életművének kulcsmotívumát és központi témáját: a nők társadalmi helyzetének és lehetőségeinek együttérző vizsgálatát és értő kritikáját. Az 1969-ben megjelent történet sok tekintetben azóta sem vesztett aktualitásából. Az ehető nőt, az észak-amerikai feminista próza egyik megalapozó művét végre magyarul is kézbe vehetik az olvasók.

A bejegyzés trackback címe:

https://szofisztikaltmacska.blog.hu/api/trackback/id/tr2715804042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.