Egy macskamániás grafomán könyvélményei

Antoine Laurain – Az elnök kalapja

Te felvennéd az utcán talált kalapot?

2018. július 05. - szofisztikaltmacska

dsc_2765-2.jpgA múltkori megismerkedésünk nagyon jól sült el, úgyhogy nagy várakozásokkal telve vettem a kezembe Antoine Laurain másik magyarul megjelent könyvét, Az elnök kalapját. Igazság szerint ezzel kellett volna kezdenem, ha szigorúan betartanám az időrendet – A piros notesz később jelent meg magyarul, mint Az elnök kalapja –, azonban engem az előbbi könyvének fülszövege sokkal jobban felcsigázott. Kár volt azonban tartani tőle, mert Az elnök kalapja is ugyanolyan kedves és könnyed történet mint A piros notesz, csak mindezt a hatást nulla romantikával éri el.

Tovább

Új könyvek a polcomon | 2018/2

img_20180628_124807.jpgEltelt újabb három hónap (fogalmam sincs, hova rohan ez az év), úgyhogy itt az ideje, hogy megmutassam nektek az utóbbi idők könyves beszerzéseit. Az már tisztán látszik, hogy képtelen vagyok tartani az éves fogadalmamat, miszerint nem veszek két könyvnél többet havonta, de ember legyen a talpán, aki a Könyvfesztes, könyvhetes kedvezményeknek ellen tud állni, nyáron meg jönnek majd a gigantikus akciók, úgyhogy már látom is előre a pénztárcám és az amúgy is rogyásig pakolt könyvespolcom szomorú sorsát.
A címre kattintva a könyv molyos adatlapjára juthattok.

Tovább

Allen Eskens – Temetni jöttünk

Igazságot a haldoklónak

dsc_2653.jpgA Könyvmolyképző Kiadó női pszichotrillereket szállító Kristály pöttyös sorozatának legfrissebb tagja Allen Eskens regénye, amely a címével és a borítójával egyből felkeltette a figyelmemet, úgyhogy mondhatni hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás eredményeként került hozzám. A kiadó sorozatai közül ez a vonal áll a legközelebb hozzám, ennek ellenére még csak két könyvet sikerült elolvasni az eddig kiadottak közül, de ezek után már tényleg biztos vagyok benne, hogy apránként az összeset be fogom szerezni magamnak.

Tovább

Naomi Alderman – A hatalom

Mi történik a világgal, ha a nők veszik át az uralmat?

dsc_2553.jpgA hatalom című regény világszerte óriási visszhangot keltett, nem csoda hát, hogy az itthoni megjelenés híre szinte az összes olvasó szívét megdobogtatta és az utóbbi időben mindenütt ebbe a könyvbe botlik az ember, legyen akár online akár offline. Vajon csak a túlzott hype-nak köszönheti a sikerét, vagy tényleg irodalmi szenzáció A hatalom?

Tovább

Amikor az USA elnöke egy igazán belevaló fickó

Bill Clinton & James Patterson: Az elnök eltűnt

dsc_2525.jpgBill Clintonról sok dolgot el tudtam volna képzelni, de azt pont nem, hogy egy politikai thriller szerzőjeként fogom viszontlátni a nevét egy borítón. De még milyen jó thrillerén! Fogalmam sincs, hogy mennyi ebből a történetből az ő érdeme és mennyi Pattersoné, de az már bizonyos, hogy nem véletlenül volt ez a könyv az idei év legjobban várt irodalmi debütálása. Végig pörgős és izgalmas történetet kaptunk, sok-sok olyan apró információval bővítve, amit tényleg csak egy valaha volt elnök tudhat.

Tovább

Toni Morrison – Engedjétek hozzám

dsc_2472.jpg

Olyasmire ébresztett rá, amit mindig is tudnom kellett volna. Számít, hogy mit teszel a gyermekeddel. A gyermek nem felejt.

A Pulitzer- és Nobel-díjas afroamerikai szerző, Toni Morrison legújabb, magyarul megjelent kisregénye már a különleges borítójával is figyelmet követel. Az itthon is elismert írónő műveiben összetéveszthetetlen stílusban mesél az amerikai fekete közösség tagjainak (ezen belül is főleg a nőknek) sorsáról, kultúrájáról. Engedjétek hozzám című könyvében azt mutatja meg, hogy a szülői szeretet hiánya hogyan befolyásolja a felnőttkori életet.

Tovább

Jane Corry – Vértestvérek

dsc_2339-nef-2.jpgA tavalyi évben jelent meg itthon Jane Corry első regénye A férjem felesége címmel, amely szinte csak pozitív kritikákat kapott az olvasóktól – köztük tőlem is. Nem kellett sokat várnunk arra, hogy az újságíróból íróvá avanzsált brit szerző második regényét is a kezünkben tarthassuk: a Vértestvérek tavasszal érkezett a könyvesboltok polcaira, a fülszövege pedig újfent egy izgalmas történetet sejtet. Vajon Corry-nak másodszor is sikerült letehetetlent alkotnia? 

Tovább

Antoine Laurain – A piros notesz

dsc_2417.jpg

Nagyon jól esett volna már a sok fajsúlyos téma után valami könnyed, szórakoztató olvasmányt kézbe venni, így esett a választásom valamelyik délután A piros noteszre, ami már a borítójával is megvett magának (tudniillik van némi francia-mániám, de igazán kis mértékű, tényleg).
Laurain nem volt ismeretlen számomra, hiszen az előző könyvével, Az elnök kalapjával is szemeztem már – arról is írok majd –, de úgy istenigazából az idei Könyvfesztiválra megjelent A piros notesz keltette fel a figyelmemet. A fülszöveg egy olyan történetet sejtetett, ami igazán az ínyemre való: légiesen romantikusnak és igazán franciásnak tűnt. Így is lett, és meg kell mondanom,  hogy hihetetlenül jól esett most ezt olvasni!

Tovább

Rafik Schami – Szofia avagy minden történet kezdete

dsc_2285.jpg

Már a fülszöveget olvasva is sejtettem, hogy ínyemre való lesz ez a könyv, azt azonban nem gondoltam, hogy ennyire a hatása alá kerülök a hangulatának. Rafik Schami olyan csodálatosan tudta átadni az egykori Damaszkusz lüktető, színes világát, hogy összefacsarodik a szívem amiatt, hogy mindez mára már semmivé lett.

Tovább

J. D. Barker – A negyedik majom

dsc_2359.jpg

Ez volt az a könyv, aminek elolvastam a fülszövegét, és a következő pillanatban már nyomtam is az előrendelés gombra. Ritkán veszek ennyire hirtelen felindulásból könyvet, de mentségemre szóljon, hogy eddig még sosem bántam meg, ha így cselekedtem. A negyedik majom nagyon kecsegtetőnek tűnt, az pedig csak hab volt a tortán, hogy többek között a Hetedikhez hasonlítják a stílusát. (A Hetedik volt az egyik első film, aminek lesújtva és földig érő állal néztem végig anno a stáblistáját és ami Agatha Christie művei mellett nagy valószínűséggel megalapozta a krimi és thriller iránti szerelmemet).

Tovább

Elena Ferrante – Az új név története

dsc_2290lk.jpg

Nagyon vártam már, hogy folytathassan a Briliáns barátnőmből megismert lányok történetét, ennek ellenére sokáig nem vettem kezembe a kötetet, csak messziről szemeztem vele a polcon. Bevallom, egy kicsit féltem attól, hogy az első könyv után nem fog annyira elragadni a történet, mint ahogyan a tetralógia első része tette pár hónappal ezelőtt. Most, hetekkel az olvasás után már látom mekkorát tévedtem, és most már tudom, hogy Ferrante még az előző kötetet is felülmúlta. 

Tovább

Book a Sloth Club – Mit rejtett az áprilisi angol doboz?

dsc_2806.jpg

Kicsit szomorú vagyok, mert ez az utolsó BASC dobozom, amit a rep search keretein belül kaptam és meg kell mondanom, hogy nagyon izgalmas volt minden hónapban várni a futárt az aktuális meglepetéssel. Ráadásul ez a doboz annyira tökéletes lett, hogy én magam sem tudtam volna jobban összeválogatni és ezt most teljesen komolyan mondom. Az utóbbi két dobozban mindig volt egy-két olyan elem, ami nem volt a szívem csücske, de ebben mindent imádok. Hónapról hónapra látszik a fejlődés a Book a Sloth Club csapatán és nem tudom, hogy ehhez hozzájárult-e a gombamód szaporodó konkurencia, de mindenesetre ha így folytatják, nem kell majd aggódniuk emiatt.

Tovább

Marceline Loridan-Ivens – És ​te nem jöttél vissza

dsc_2172.jpgVan az a már-már közhellyé silányult bölcsesség,  hogy az idő minden sebet begyógyít. Nos, Marceline Loridan-Ivens példája mutatja, hogy vannak olyan tátongóan mély sebek, amelyekre még az idő sem jelent megoldást. A közel 90 éves asszony egy apjának írt hosszú levélben próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant és egyben felmenteni magát az inkább vélt, mint valós "bűnei" alól. 

Tovább