Egy macskamániás grafomán könyvélményei

Gárdonyi Géza: Ida regénye

2019. szeptember 20. - szofisztikaltmacska

idaregenye1.jpg

Hála a jó magyar oktatási rendszernek, sajnos a kötelező magyar klasszikusoktól reflexből fázni kezdek a mai napig – már gyerekként sem szerettem ha megmondták mit kell csinálni/olvasni/szeretni. Persze azóta már rengeteg esetben rájöttem, hogy nem rosszak ezek a könyvek, mégis maradt bennem némi fenntartás (főképp ha Jókai több tízoldalas leírásaira gondolok).
Erről a Gárdonyi regényről csupa jót hallottam, így arra jutottam, hogy kiderítem, milyen egy tipikusan nőknek íródott limonádé a múlt századból.

Tovább

Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

mindenkisnyamvadtbanatom.pngMilyen megragadó cím, nem igaz? Az ember egyből felkapja rá a fejét, mert van benne valami abszurd kettősség: szomorúságot és könnyedséget ígér egyszerre és ezt a kettősséget a borító is tükrözi a pink és a fekete kontrasztjával. A tartalma pontosan valami ilyesmi: borzasztóan komoly és megosztó témát dolgoz fel, de a humorával igyekszik kompenzálni. Na ne az olcsó humorra gondoljatok, inkább amolyan fanyar, kicsit ironikus fajta.

Tovább

Margaret Atwood: MaddAddam

MaddAddam III.

lrm_export_656645408016990_20190824_124256047.jpeg

Voltatok már úgy, hogy azért halogattatok egy könyvet, mert nem akartátok, hogy vége legyen? A Maddaddam-trilógia utolsó kötetével én is így jártam; a közel sem vonzó világképe ellenére annyira megkedveltem a szereplőket és a történet hangulatát, hogy nem akaródzott elengedni Toby, Ren, Jimmy és Zeb kezét.

Tovább

Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről

img_20190813_081808-01.jpegA svéd Karin Tidbeck neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen az Amatka című regénye elég jó kritikákat kapott annak idején. Nálam az a könyv egyelőre még kimaradt, de ez a tény nem tartott vissza attól, hogy lecsapjak a frissen megjelent novelláskötetére, amelynek borítójától minden alkalommal frászt kapok, pedig gyönyörű.

Tovább

Alex Michaelides – Néma tanú

ne_matanu.jpegAz utóbbi időben szinte nem is olvastam semmilyen thrillert vagy pszichotrillert, pedig nagy kedvencem a zsáner, de az elmúlt hónapokban azt éreztem, hogy megcsömörlöttem és minden ilyen könyv egy kicsit egyformának tűnt. Most van az, hogy szívesen olvasnék újra hasonlókat, úgyhogy a Maxim kiadónál megjelenő Néma tanú pont megfelelő választásnak tűnt.

Tovább

Új könyvek a polcomon | Július

u_jko_nyvek1.jpegJúlius is elszaladt – én mondjuk örülök neki, mert mérhetetlenül várom a hűvösebb őszi napokat, amikor már nem a saját izzadságomban pácolódok és olvasni is több kedvem van. A hónap elején volt a névnapom, amire előre megkaptam az előző beszerzős posztban mutatott Ian McEwan regényt, A Chesil-partont, szóval az elméletileg júliusi, gyakorlatilag júniusi könyv. Ebben a hónapban viszonylag visszafogott voltam, mondjuk ez is csak nézőpont kérdése, mindjárt mutatom miért :D 

Tovább

A szerelem sötét verem

...és három könyv, amely ezt nem cáfolja

img_20190731_175942.jpgAz utóbbi, cirka egy hónapban egymás után kerültek olyan könyvek a kezembe, amelyekben furcsa, vagy problémás szerelmi kapcsolatokon volt a hangsúly. Mivel mindegyik olvasmányomról meg akartam emlékezni poszt formájában, arra gondoltam, hogy ezúttal összevonom ezeket, és egy kicsit rövidebb, tömörebb formában mutatom meg nektek ezeket a könyveket. Nagyon más mind a három, egy közös van bennük, hogy nagyon jók.

Tovább

John Marrs: The One – A tökéletes pár

theone2.jpegErre a könyvre még pár hónappal ezelőtt figyeltem fel a NIOK csoportban, ahol mind Szabados Ági, mind a tagok nagyon dicsérték. És milyen jól tették, mert a borító és a cím alapján én sokáig abban a hitben éltem, hogy ez valami YA-típusú könyv, így nem is nagyon érdekelt (bizony, még a fülszöveget sem olvastam el).
Na, de minden jó, ha a vége jó, most már tisztában voltam vele, hogy ez valószínűleg tetszős lesz, úgyhogy várakozással vegyes izgalommal vetettem bele magam a sztoriba.

Tovább

Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

azo_ro_mtitka_nako_rzo_i1.jpegAlice Walker a Bíborszínnel beírta magát a kedvenc szerzőim sorába, gondolhatjátok, mennyire örültem, amikor kiderült, hogy újabb könyve fog megjelenni magyarul. Az öröm titkának őrzői szereplői ráadásul a Bíborszínben már megismert Tashi, Adam és Olivia, így egy kicsit olyan, mintha régi ismerősökkel találkozna az ember. De –  ahogy a szerző említi is az utószóban –, ez a könyv nem folytatása a Bíborszínnek, kizárólag egyes szereplők személye egyezik, semmi más.

Tovább

Joanna Goodman: Elveszett lelkek otthona

elveszettlelkekotthona1.jpegEz a könyv orvul becsapott engem. Azt hittem, hogy teljes mértékben a gyermekotthon világában fog játszódni, tele szívszorító és dühítő dolgokkal, főszerepben egy kislánnyal, és annak megnyomorított lelkével. A fülszöveg ezt ígérte. Általában kerülöm a hasonló történeteket, de valami azt súgta, hogy ezt el kell olvasnom. 

Tovább

John Updike: Az eastwicki boszorkányok

eastwicki_boszorkanyok2.jpegSzégyen vagy sem, Updike eddig teljesen kimaradt az életemből, tulajdonképpen nem is hittem, hogy hiányzik. Aztán a 21. Század Kiadó felkarolta az életművét és elkezdte kiadni a műveit, nekem pedig megakadt a szemem Az eastwicki boszorkányokon, amely elmondhatatlanul szép borítót kapott. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban mennyire tetszett a film (habár nem gondolom, hogy nagyon megértettem akkor a lényegét, de imádtam Chert és a fura palit, Jack Nicholsont, aki minden nőt meghülyít), úgyhogy nem is volt kérdés, hogy meg akarom ismerni az eredeti történetet is.

Tovább

Margaret Atwood: Az özönvíz éve

MaddAddam II.

lrm_export_368609612969795_20190713_153620864.jpegSejtettem, hogy jó lesz a MaddAddam-trilógia második része, de azt nem gondoltam, hogy jobban fog tetszeni, mint az első. A sorozatoknál általában – de nem mindig!– az első részek szoktak a legerősebbek lenni, de erre Atwood most jó rácáfolt nekünk.
Az özönvíz éve nem kifejezetten folytatása a Guvat és Gazellának, sokkal inkább egy párhuzamosan futó történet, csak ezúttal a trilógia világának egy másik „szegletén”, a plebsztelepeken élők szemszögéből mutatja be a vírus elszabadulása előtti (és utáni) helyzetet. Olyan ez a könyv, mintha Atwood a Guvat és Gazellában megrajzolt történetet elkezdte volna kiszínezni.

Tovább