Egy macskamániás grafomán könyvélményei

Margaret Atwood: Testamentumok

A szolgálólány meséje 2.

2020. január 17. - szofisztikaltmacska

20200117-img_20200117_125822.pngAmikor kicsit több, mint két évvel ezelőtt elolvastam A szolgálólány meséjét, a legnagyobb bajom az a sok megválaszolatlan kérdés volt, ami a könyv után maradt, illetve a befejezés, ami nem adott egyértelmű, de még csak viszonylag kikövetkeztethető választ sem Fredével kapcsolatban. Akkor, ott, azt gondoltam, hogy milyen kár, hogy sosem készült folytatása a könyvnek, pedig a vége alapján lenne benne potenciál. És lám, itt a Testamentumok!

Tovább

Christelle Dabos: Bábel emlékezete

A tükörjáró 3.

20200114-dsc_3222.pngHa az ember nekiáll sorozatokat olvasni, abban a létező legrosszabb dolog a várakozás. Várakozás a következő részre, amely sosem érkezik időben –ami nagyjából a most azonnal lenne. A Tükörjáró sorozat harmadik részére egy évet kellett várni, és nem azt akarom mondani, hogy türelmetlen voltam, de novemberben már naponta nézegettem, hogy megjelent-e már. Az első két rész értékelésénél már eleget ömlengtem arról, hogy mennyire szeretem a könyvben megteremtett világot, a karakterek setesutaságát, a sok intrikát és kalandot, amit a történetek rejtenek, úgyhogy nem csoda, hogy hónapok óta csak egy dolog jár az eszembe: hogy mikor folytathatom végre Ophélie és Thorn történetét.

Tovább

Viszlát, 2019! – Könyves évértékelés

viszla_t.pngÚjabb év telt el, döbbenet! Ahogy az is, hogy már a harmadik ilyen évbúcsúztató posztomat írom itt a blogon.
Idén nagyon sokat sikerült olvasnom (magamhoz képest), ha minden igaz, akkor meglesz a 70 könyv. Wow, ennyivel lettem több ebben az évben, mert baromi közhelyes ugyan, de igaz, hogy minden könyv tesz hozzánk valamit. Még a rosszak is. Mondjuk szerencsére igazán rossz könyvvel nem találkoztam már az utóbbi években, remélem ez jövőre sem változik. Sajnos még mindig nem sikerült túl alaposan vezetni a olvasmányaimat, de az előző évekhez képest már jelentős javulást jelenthetek (hála többek között az Olvasónaplónak). 

Tovább

Kerstin Gier: Fellegszálló

20191224-dsc_3153.pngTényleg van abban valami, hogy akkor talál meg egy könyv, amikor a leginkább szükség van rá. A Fellegszálló közel egy éve porosodott a polcomon – elmentem mellette, nézegettem, de soha nem álltam neki, aztán most, decemberben rám tört a pánik, hogy még idén el kell olvasnom a fennmaradt recenziókat (fun fact: nem fog sikerülni), és így kezdtem neki a Fellegszállónak karácsony előtt egy héttel. Persze a teendők elsodortak, így nagyjából 50 oldalig jutottam és csak szenteste napján tudtam folytatni. De egy cseppet sem bánom, mert ennél tökéletesebb karácsonyi olvasmányt keresve sem találhattam volna, pedig vicces módon fogalmam sem volt róla, hogy a Fellegszálló karácsony idején játszódik és arról még kevésbé tudtam, hogy milyen varázslatos és téli hangulatú könyv.

Tovább

Eoin Dempsey: Fehér rózsa

20191228-dsc_3163.pngNem is olyan régen írtam egy másik könyv kapcsán, hogy ritkán kerül a kezembe olyan olvasmány, amely azt mutatja meg, hogy milyen volt németként megélni a háborút és hogyan hatottak a nemzetiszocialista eszmék az ottani átlagemberekre. Nos, hát Eoin Dempsey Fehér rózsája pontosan ebből az aspektusból mutatja be a második világháborút és alig háromszáz oldalban olyan izgalmas és összetett könyvet rittyentett, hogy el sem akartam hinni. A Fehér rózsa egyrészt történelmi fikció, másrészt nagyon sok benne az akció-és thriller elem, ami elég furcsa párosításnak tűnhet, de nagyon működik. Ja, és persze a szerelmi szál sem maradhatott ki. Izgalmas és feszültséggel teli, miközben teljesen hűen festi meg Németország és lakói korabeli portréját.

Tovább

Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete

meikwiking1.pngMeik Wiking a Hygge című könyvével robbant be a köztudatba, amely az egész világot megismertette a dán életérzéssel és boldogsággal, majd pedig a Lykee-vel folytatta a misszióját. Az emlékteremtés művészete a harmadik magyarul megjelent könyve, amely a címéből adódóan nem kisebb dologra vállalkozik, minthogy utánajár az emlékeknek, és a boldog pillanatok mind teljesebb megőrzésének titkába is beavat bennünket. Én egyik könyvét sem olvastam eddig, úgyhogy kíváncsian vetettem bele magam ebbe a gyönyörűséges kiadványba.

Tovább

Anders de la Motte: Pokoli tél

20191213-dsc_3116-01.jpegIgazság szerint nem nagyon terveztem ezt a könyvet elolvasni, mert egyáltalán nem fogott meg a fülszövege és a borító sem, Anders de la Motte neve pedig  egyáltalán nem mondott semmit – még úgy sem, hogy ez már a harmadikként megjelenő regénye a General Press kiadónál. Végül a turné kedvéért bevállaltam és megint bebizonyosodott, hogy nem szabad elsőre ítélni, ugyanis nagyon kellemes csalódás volt a Pokoli tél, úgy is mondhatnám, hogy az egyik legjobb krimi volt, ami idén a kezembe került.

Tovább

Donna Tartt: A kis barát

akisbarat01.jpegKevés írót övez olyan kultusz, mint Donna Tarttot. Hogy mindezt mivel érdemelte ki, arról eddig fogalmam sem volt – annak ellenére, hogy a három nagyregénye közül az első már jó ideje vár a sorára a polcomon. Az amerikai írónak eddig még csak két könyve volt elérhető magyar nyelven – A titkos történet, amelyet kultregényként tartanak számon és Az Aranypinty, amit a közelmúltban filmesítettek meg, nem mellékesen pedig elnyerte a Pulitzer-díjat 2014-ben.
A kis barát, amely kronológiailag a kettő között íródott, nemrég jelent meg magyarul, engem pedig teljesen megvett a fülszövege meg ez a sötét, baljós borító. Így alakult, hogy végül nem a két éve olvasásra váró A titkos történet lett az első Tartt könyvem, hanem a kevésbé méltatott, ellenben sokat kritizált második regénye.

Tovább

Sarah Rose: Legendás lányok

Kémnők titkos története a II. világháborúból

legendaslanyok1.jpegÉszrevettétek már, hogy milyen kevés világháborús regény szól a nők szerepéről? Vagy éppen milyen kevés könyvben helyeznek olyan nőket a középpontba, akik a hátország biztosításán és az ápoláson kívül egyéb, veszélyesebb dolgot is cselekedtek a háború idején? Nekem feltűnt, ezért is örültem nagyon, amikor hírét vettem a Legendás lányok megjelenésének. A háborút ugyanis nem csak a férfiak vívták a harctéren, hanem nagyon sok nő is szerepet vállalt a második világháború alatt. Hogy milyen szerepet, arról nagyon jó képet fest az amerikai oknyomozó újságíró Sarah Rose könyve, aki beleásta magát a korabeli dokumentumokba, így rittyentve nekünk egy nagyon alapos és izgalmat sem nélkülöző dokumentumregényt a II. világháború alatt, a normandiai partraszállás előkészítésére toborzott és kiképzett nőkről.

Tovább

Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve

la_nyoke_sasszonyok.jpegSosem volt egyszerű nőnek lenni – ma sem az –, de mindenképpen érdemes belelátni, hogy milyen problémákkal, kihívásokkal küzdöttek a korábbi korok lányai és asszonyai, és milyen normáknak kellett megfelelniük ahhoz, hogy ne vegye őket szájára a többség – vagy rosszabb esetben ne vesse ki őket a társadalom.

Tovább

Edward Carey: Kicsi

Madame Tussaud életének rémisztő és csodálatos regénye

kicsi.jpegHogyan lesz egy aprócska, ágrólszakadt svájci árvából a francia forradalom túlélője és a világ egyik leghíresebb múzeumának alapítója? Edward Carey bámulatos illusztrációkkal és mesébe hajló cselekménnyel fűszerezett regényében erre a kérdésre keresi a választ. Madame Tussaud nevét mindenki ismeri – még az is, aki sosem járt a híres viaszmúzeumok egyikében, az alapító életútja azonban már nem ennyire közismert. Carey – aki fiatalkorában dolgozott a viaszmúzeumok egyikében – meglátta az Anne Marie Grosholtz törénetében rejtőző potenciált és hosszas kutatómunka után megírta ennek az aprócska asszonynak a kalandos történetét.

Tovább

Jennifer Donnelly: Stepsister – Egy sötét mese

stepsis.pngA mesék mindig csak a jókról szólnak. Arról sosem esik szó, hogy mi történik a gonosz szereplőkkel, miután a jók elnyerték végső jutalmukat. Vagy, hogy miért lesz egyáltalán valakiből gonosz. Persze, a mesékbe kellenek a rosszak, hiszen nélkülük mi értelme is lenne az egésznek, de mindig zavart, hogy nem tudtunk meg semmit az igazi motivációikról. Jennifer Donnelly is valahogy így érezhette, így aztán fogta magát és megírta a Hamupipőke folytatását – az egyik mostohanővérre koncentrálva. Hiszen amikor a herceg végre megtalálja Ellát, a nővérek ott maradnak levágott sarokkal és lábujjakkal, megszégyenülve, megvetve. Vajon mi történt velük azután, hogy a cselédsorsban tartott testvérük királynő lett?

Tovább

Søren Sveistrup: A gesztenyeember

1_2.jpegRitkán olvasok skandináv krimiket, pedig egyébként nagyon szeretem őket. Talán azért, mert túl tömények, túlságosan megülik az ember gyomrát, főleg, ha nagy dózisban fogyasztjuk őket. Nem állítom, hogy A gesztenyeember már a megjelenésekor felkeltette a figyelmemet, mert nem így volt. A borítója alapján először nem is gondoltam, hogy ez egy krimi, csak akkor kezdett érdekelni, amikor egyre-másra jöttek róla a pozitív kritikák. A dán íróról semmit nem tudtam eddig, nem láttam a The Killinget, aminek ő volt a forgatókönyvírója (de tényleg, miért nem láttam a The Killinget?!), így halvány lila fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok, csak a fülszöveg alapján volt némi sejtésem (ami nem túl pontos így utólag nézve – de nem is baj, mert egyébként meg erősen spoileres lenne).

Tovább

Martha Hall Kelly: Orgonalányok

dsc_2949-01.jpegEgy újabb második világháborús könyvbe tenyereltem bele, nem mintha bánnám, csak jobb ezeket nem gyors egymásutánban fogyasztani. Még két háborús könyvem van hátra az évben és azt hiszem, hogy egy időre pihentetem őket, mert nagyon meg tud viselni a téma, ha adott könyv nagyon érzékletesen van megírva. A címben szereplő könyv is csontig hatolt.

Tovább

Gáspár Bea: Bea konyhája

dsc_2937_1.pngGáspár Beát nem kell bemutatni senkinek, a családja unalmasnak egyáltalán nem nevezhető életét évekig követhettük nyomon a televízióban. Nem néztem ugyan rendszeresen a Győzike show-t, de arra tiszán emlékszem, hogy ahányszor odakapcsoltam, Bea tuti, hogy éppen főzött. Nem volt tehát akkora meglepetés, amikor megnyerte a Konyhafőnök VIP-t, az viszont igen, hogy milyen ügyesen és célratörően építette fel a karrierjét erre a győzelemre, és jutott el oda, hogy Gáspár Bea immáron már nem csupán Győző karakán feleségeként él a köztudatban, hanem saját jogán lett megbecsült a gasztronómia területén. Egy saját szakácskönyv kiadása egy újabb fontos mérföldkő ezen a területen, és Bea most érkezett el ide, megjelent ugyanis a Bea konyhája című könyve, ami a hagyományos magyar- és roma konyha titkaiba vezeti el az olvasókat és amely a kezdő konyhatündérektől a haladókig bárkinek tud valami érdekessel szolgálni.

Tovább