Egy macskamániás grafomán könyvélményei

Iklódi Dóra – Cukormentes örömök

Cukormentes és egészségtudatos receptek, nem csak inzulinrezisztenseknek

2019. február 12. - szofisztikaltmacska

cukormentes_oromok.jpg

Ez egy igencsak rendhagyó bejegyzés lesz, ugyanis ez az első szakácskönyv, ami a blogon megfordult, de az már biztos, hogy nem a legutolsó. Pontosan egy hónappal ezelőtt tudtam meg, hogy (többek között) inzulinrezisztenciám van, ami egyrészt baromi sok mindent megmagyaráz, másrészt pedig teljesen kétségbe ejt, mert a diéta, amit tartani kell, nagyon sok szabállyal jár és ami a legfurcsább, hogy teljesen más, mint amit eddig bármikor is csináltam – pedig higgyétek el, csináltam már néhányat…
Ez ugye a híres-hírhedt 160 g diéta, vagyis napi 160 gramm szénhidrátot kell bevinni, de az sem mindegy, hogy milyen szénhidrátot és melyik étkezéskor mennyit. Szóval a fejem még mindig zsong az új infóktól, és hamar eldöntöttem, hogy beszerzek néhány IR-es szakácskönyvet, megkönnyítvén egy kicsit az „új” életemet. Szerencsére egész sok normál kaját lehet „IR-esíteni”, de sosem árt valami új inspiráció, úgyhogy az első kinézett könyv a Cukormentes örömök lett, ami a Wander. Food. Wonder nevű blog írójának, Iklódi Dórának az első szakácskönyve és kifejezetten cukorbetegeknek és inzulinrezisztenciával küzdőknek szól. Persze bárki főzhet belőle, aki törekszik az egészséges életmódra, hiszen a címből adódóan minden étel cukor nélkül készült, emellett a sima liszt helyett teljes kiőrlésű gabonákat használ a receptekhez.

Tovább

Szeder Réka – Puncsapuk (18+)

Sugar Daddy történetek

dsc_28lkj84-01-01.jpegAmikor Réka megkeresett a könyvével, bevallom, az első gondolatom az volt, hogy visszautasítom. Nagyjából sosem olvasok riportkönyveket és a téma sem igazán olyan, ami elsősorban az érdeklődésemet képezi. Viszont valami apró megérzés azt súgta, hogy érdemes lenne foglalkozni vele, hiszen ha akarom, ha nem, a lelkem mélyén engem is nagyon foglalkoztat, hogy vajon mi veszi rá az embereket arra, hogy anyagi jutattások fejében testi (és nem ritkán érzelmi) kapcsolatot létesítsenek másokkal. És itt most nem a hivatásos prostitúcióról beszélek, hanem viszonylag hétköznapi nőkről és férfiakról, olyanokról, akiket akár te is és én is ismerhetünk a közvetlen környezetünkből.

Tovább

Naomi Novik – Ezüstfonás

dsc_27k05.jpgNaomi Novik neve egészen biztosan nem ismeretlen a hazai fantasy rajongók számára, hiszen a Temeraire-sorozattal, majd pedig a Rengeteggel már letette a névjegyét az asztalra. Nekem a Rengeteg egy-két dologtól eltekintve tetszett, úgyhogy nagyon megörültem a hírnek, hogy a legújabb regényét, a Spinning Silvert is olvashatjuk magyarul. Az itthon Ezüstfonás címmel megjelent könyvben Novik ismét nagyon szépen ötvözi a mesei elemeket a saját fantáziájának játékával, és ezúttal egyszerre három erős női karaktert is középpontba helyezett.

Tovább

Marente de Moor – A holland szűz

"Minden fiatal eszményíti a jövőt, ám a lányok a jelent is"

dsc_283k9.jpgEz a könyv már több, mint két éve áll a polcomon, úgyhogy nagyon is ideje volt már elolvasni. Ha nem jelentkezem idén a várólista csökkentésre, a valószínűleg további éveket porosodott volna olvasatlanul, mert ugyan nagyon lelkesen vásároltam, az olvasásához már nem volt akkora kedvem. Pedig minden megvan benne, amit szeretek: coming of age, harmincas évek, első szerelem, jó karakterek, mégis, mintha éreztem volna, hogy ez nem az én könyvem lesz. És tényleg nem lett az, pedig csodaszép módon megírt történet, de borzasztóan nyomasztott olvasás közben és még utána is.

Tovább

Kecsmár Szilvia – Egy maréknyi fűszer

"Egy magyar lány találkozása a Nyugattal a távoli Keleten"

dsc_2750-01.jpegSzerintem mindenkinek megfordul a fejében életében legalább egyszer, hogy milyen lenne csak úgy elvonulni a saját életünkből és se szó, se beszéd, világgá menni. Bevallom, nekem az Ízek, imák, szerelmek óta motoszkál a fejemben valami hasonló, de sosem voltam elég bátor hozzá. Kecsmár Szilvia könyve egy kicsit visszahozta bennem ezt az érzést, és ha világgá nem is, de egy indiai ashramba simán elmennék.

Tovább

Mészöly Ágnes – Rókabérc, haláltúra

Osztálytalálkozó, extrával

dsc_2638.jpgAz új év első értékelése nem is lehetne más, mint egy krimi, de előtte tartozom egy vallomással: félek a magyar kortárs szerzők könyveitől. Emiatt (is) szeretek biztosra menni, így általában csak alapos és megfontolt utánajárás után veszem kézbe egy számomra új szerző művét, ezért is volt döbbenetes, hogy a Rókabérc, haláltúrát hirtelen felindulásból és gondolkodás nélkül, pusztán a megérzéseim és a megmagyarázhatatlan vonzalom miatt dobtam a kosaramba a megjelenése után szinte azonnal. Véletlenül akadtam rá egy másik könyv vásárlása során, és ugyan hallomásból ismertem már Mészöly Ágnes nevét, de őszintén szóval semmi többet nem tudtam róla, csak utólag néztem meg Molyon, hogy a gyermek-és ifjúsági könyvei nagyon népszerűek. Ekkor már sejtettem, hogy nem nyúlhattam mellé. Ezt csak megerősíteni tudta a könyv külseje is: igényes kiadásról van szó, ami a történethez zseniálisan illeszkedő borítót kapott.  Szóval jól indult a kapcsolatunk és csak reménykedni tudtam abban, hogy a beltartalom nem rombolja le az illúzióimat. A fülszövegben Agatha Christie-hez hasonlítják a történetet, amit kicsit szájhúzva vettem tudomásul (AC-t minden krimi fülszövegénél divat előhúzni, mint viszonyítási alapot), de utólag be kell látnom, hogy valóban volt némi alapja az említésnek. De csak egy kicsi.

Tovább

Várólista csökkentés 2019

va_ro_lista.pngÉvek óta figyelemmel követem másoknál a Várólista csökkentést, de eddig még sosem jelentkeztem. Egyrészt, nem szerettem volna kényszernek érezni az olvasást, másrészt pedig féltem, hogy elbukom, de idén - látva az évek óta olvasatlan könyvek alatt rogyadozó polcomat - arra jutottam, hogy ha elbukom is, legalább tuti olvasok valamit a listáról és még az is jobb, mint a semmi (a kényszer meg mindenképp jelen van egy kicsit, ha az ember blogolásra adja a fejét). A kihívás részleteiről ITT olvashattok.

Tovább

Új könyvek a polcomon | 2018/4

u_j_ko_nyvek_a_polcomon_1.pngEljött az  idei utolsó beszerzős poszt ideje, durva, hogy mennyire gyorsan elszáguldott ez az év is, mintha csak egy pillanat lett volna. Októbertől decemberig viszonylag jó kislány voltam a vásárlásokat tekinintve, a beszerzéseim nagy része inkább recenzió vagy ajándék, de azért nem kellett félteni, éltem az akciókkal és a lehetőségekkel, amikor csak lehetett. A jövő év kulcsszava egyértelműen a várólistacsökkentés lesz, ami azt jelenti, hogy igyekszem tényleg csak minimális mennyiséget vásárolni és inkább a polcon várakozó szegény árvákat sorra keríteni. Tudom, hogy idén is ezt ígértem, de hátha jövőre tényleg összejön!

Tovább

Dacre Stoker & J.D. Barker – Dracul

"Az emberek kizárólag azt hiszik el, amit képesek megérteni."

dsc_2467.jpgAz a legtisztább, ha rögtön az elején bevallom: nem olvastam sem az eredeti Drakula regényt, és nem láttam a híres Drakula filmeket sem. Sajnos (vagy sem) az első és egyetlen élményem Bram Stoker történetével kapcsolatban a Leslie Nielsen-féle Drakula halott és élvezi című remekmű volt még gyerekkoromban, amit titkon azóta is viccesnek tartok, de hát valljuk be… nem lehetek erre büszke. Menségemre szóljon, hogy annyira megcsömörlöttem az utóbbi évtized vámpírdömpingjétől, hogy eszembe sem jutott, hogy a vámpírok alfájának és omegájának története kimaradt számomra. Aztán jött a Dracul híre és annyira felcsigázott a fülszöveg és a tény, hogy a zseniális J.D. Barker van a könyv mögött, hogy tudtam: nekem ez a könyv kell.

Tovább

Alma Katsu – Éhség

"Az igazság sokszor jóval szörnyűbb, mint a képzelet"

dsc_2m_404.jpgAlma Katsutól még nem volt szerencsém semmihez, pedig a Halhatatlan trilógiája elég népszerű volt itthon is, mégsem éreztem késztetést elolvasni. Bezzeg a vadonatúj történelmi horrorjához, az Éhséghez már jobban fűlött a fogam! Katsu új regényét sokan hasonlítják a Terror című könyvhöz, amit még szintén nem olvastam, így elvárások és összehasonlítási kényszer nélkül tudtam belemerülni a vérfagyasztó történetbe.

Tovább

R. M. Romero – Karolina és a krakkói Babakészítő

"Az ember mindig választhat. Mindig van lehetősége a jót választani."

karolina_es_a_krakkoi_babakeszito.jpgNem tudom, hogy mi vonzott jobban ehhez a könyvhöz: a hangulat, amit a borító és a cím sejtetett, vagy pedig a fülszöveg, ami alapján lehet ez a könyv nagyon jó és hát… nagyon rossz is. Mert valljuk be, egy beszélő babát főszerepbe helyezni még egy ifjúsági regénynél is elég nagy bátorságra vall, és pontosan emiatt féltem attól, hogy valami borzasztó gagyi lesz ez a könyv, ami csak azért kapott külföldön jó értékeléseket, mert meglovagolta a holokauszt-témát. Szóval voltak fenntartásaim, nem is kevés. Aztán ezeket mind elfújta a (jó) szél.

Tovább

Kavagucsi Tosikadzu – Mielőtt a kávé kihűl

A jővő nem változtatható meg?

dsc_2239.jpg

Néhány kivételtől eltekintve nem túl gyakran jelenik meg idehaza kortárs japán irodalmi mű, talán éppen ezért várták már nagyon sokan Tosikadzu Kavagucsi kávézós-időutazós könyvét, amit végül a Kossuth Kiadó hozott el nekünk. Azért a japánságon túl a fülszöveg is igencsak kecsegtető, engem például azzal vettek meg, na meg a borítóval. Meg a kávéval.
Azt hiszem, hogy még nem olvastam japán szerzőtől, és nem is biztos, hogy ez a könyv volt a legjobb kezdet. Persze, én is ismerem a japánokról szóló tipikus sztereotípiákat, miszerint nagyon távolságtartók, meg szabálykövetők és már-már kellemetlenül udvariasak, de nem hittem volna, hogy ezek a dolgok egy könyvön keresztül is ennyire tűpontosan átadhatóak és érzékeltethetőek. Márpedig de.

Tovább

Szabados Ágnes – Van időm olvasni OLVASÓNAPLÓ

dsc_18l51.jpg Szabados Ágnest valószínűleg nem kell bemutatni senkinek, azt azonban talán némileg kevesebben tudják, hogy az RTL Klub híradósa tavaly óta az olvasás hazai népszerűsítésének egyik, ha nem a legnagyobb élharcosa. A Facebookon létrehozott Nincs Időm Olvasni Kihívás csoport már több, mint 10 ezer főt számlál, Ági pedig hónapról hónapra izgalmas olvasnivalókat hoz el a kihívás résztvevőinek. Jómagam ugyan csak csendes szemlélőként vagyok jelen, de így is rengeteg könyv került fel a onnan a kívánságlistámra, a tagok lelkesedése pedig elkerülhetetlenül átragad az emberre. Utólag belegondolva várható volt, hogy Ági előbb-utóbb előrukkol valamivel a csoport és az olvasó emberek számára, ettől függetlenül óriási meglepetés volt, amikor meghallottam az olvasónapló hírét. Főleg az volt meglepő, hogy sok évvel az általános iskola befejezése után mérhetetlen lelkesedést tud kiváltani belőlem egy olyan dolog, amit akkoriban, gyerekfejjel a pokol legmélyebb bugyraiba kívántam. Azóta persze voltak próbálkozásaim, többek között elkezdtem egy Bullet Journal-szerű dolgot, ahol az olvasmányaimat és a könyves dolgokat is vezettem (volna), de hamar be kellett látnom, hogy se tehetségem, se idegrendszerem nincs a BuJo-hoz. Egy másik, „készen” kapható olvasónapló pedig az én ízlésemnek túl puritán és ehhez mérten drága volt. Ekkor érkezett ez a kis könyv, ami majdnem olyan, amilyennek az én fejemben lennie kell egy felnőtt olvasónaplónak.

Tovább